Hírek

A könyv- és egyéb adománygyűjtés Budapest számos pontján, mint például az Országgyűlés Irodaházában, egyetemeken, művelődési házakban és magánszemélyeken keresztül zajlott. Amikor elérkezett november utolsó estéje, éjszakába nyúló fuvarozásba kezdtük, hogy összegyűjtsünk minden felajánlást és másnap kora reggel indulhassunk Délvidékre.

Indulásunkat követően hosszú út várt ránk, azonban köszönhetően a jó időnek és társaságnak, a nagy távolság fel sem tűnt. Délben Torda település polgármestere, Dobai János, alpolgármestere Lázár Jenő, a település plébánosa Bogdán József és természetesen a program egyik társszervezője, Rozsi Adrienn vártak bennünket izgatottan. 

Az ajándékok kipakolását megelőzően vendéglátóinktól a település és a határon túli magyarság helyzetéről hallhattunk néhány gondolatot. A hosszú és érdekes beszélgetés során megtudhattuk, hogy a tavalyi népösszeírás adatai szerint, a délvidéki magyarság az elmúlt 10 évben közel 15%-al csökkent. Polgármester úr és plébános úr is egyaránt aggasztónak tartják, hogy évről évre egyre kevesebb gyermek születik és a rossz megélhetési körülmények miatt nagy számban hagyják el az országot a fiatalok. 

Plébános úrtól több érdekes történetet megtudhattunk, mint például azt is, hogy eredeti Kosztolányi hagyatékkal rendelkezik, melyről könyvet írt, és még televíziós műsorok is beszámoltak róla. Ezt követően minden adományt kipakoltunk a parókiára, melyben mindenki örömmel segített. Plébános úr biztosított minket arról, hogy nagy szükség volt arra a kezdeményezésre, amelybe belefogtunk, mert sok gyermek napjait tesszük ezzel szebbé. Miután kiürült a nagy furgon, átsétáltunk a felújítás alatt álló, és mint megtudtuk, a régió legnagyobb templomába. 

Még mielőtt visszaindultunk volna Budapestre, váltottunk néhány szót a községházán és elbúcsúztunk vendéglátóinktól. A hazafelé út már korántsem volt annyira zökkenőmentes, mint az oda utunk. A határ előtt 10-15 kilométerrel volt „szerencsénk” egy rendőrségi rutinellenőrzésbe belefutni, mely közel fél órán át zajlott, nem kevés problémával. Ha mindez nem lett volna elég, egyik pillanatról a másikra az M0-ás autópálya előtt kicsivel elfogyott az üzemanyagunk, így kénytelenek voltunk az autópálya szélén hidegben és ködben ülve várni a segítségre.

Habár ennyire balszerencsésen alakult a Budapestre tartó utunk, örömünk mégsem hagyott alább, mert tudtuk, hogy sok száz gyermeknek segíthettünk adománygyűjtési akciónkkal.